Szendrő Szupi J.A sajnálat vagy a megbánás az életünk természetes velejárója, hiszen mindannyiunknak lehetnek olyan múltbéli tapasztalatai, amiket valóban sajnálunk és azt kívánjuk, bárcsak más döntéseket hoztunk volna. Visszatekintve azt szeretnénk, ha ezek a döntéseink akkor és ott nem születtek volna meg, vagy nem ezek a döntéseink születnek.
Ferenc igazi dilemmája ebben az esetben nem a nő és nem a kapcsolat, hanem saját korábbi döntésének megmásíthatatlansága lett. Ahogy hallgattam, annak az érzése kerített hatalmába, hogy megfogalmazni és kimondani is nehéz: ez egy igazán rossz döntés volt!
A döntésről
A beszélgetésünk lényegében arról szólt, hogy van-e visszaút a rossz döntésből, és ha igen akkor az hogyan valósítható meg. Miközben a gondoltai egyre rendezték egymásutánban a kronológiai eseményeket, a hangja hol elcsuklott, hol pedig zavaros humortalanságba csapott át. A mondatait hallgatva úgy éreztem, hogy valahonnan nagyon távolról jön … Valahogy nagyon nehezen érkezik meg ide, a mostba. Van-e jó döntés, vagy csak döntés van rossz és rosszabb között? De az is lehet, hogy most nem döntésre van szükség. Vagy nem az Ő döntésére …
Elválni vagy megújítani a kapcsolatomat, ez a kérdés! – mondta. Benne maradni egy boldogtalan és vágyak nélküli kapcsolatban, vagy újrakezdeni mindent? Úgy beszél erről, mint akinek a sok logikus gondolat a fejében katonás rendben sorakozik. Tőlem várja, hogy kimondjam azt amivel önmagát felszabadíthatja. Felteszi a kérdést, aztán elhallgat és vár … Néha nagy levegőt vesz, mint aki egy súlyosabb témába kezdene, de aztán erőtlenül leereszt mint egy lufi.
Az állapotról
Nehéz megmondani, hogy a tehetetlensége, vagy a korábban szerzett minták erőtlensége hat rá jobban. Olyan, mintha a története egyre mélyebbre csavarodna, és ezzel a csavarodással zuhan egyre lejjebb … A döntéséről úgy beszél, mint egy lezárt bőröndről, amelyben egy elhunyt hozzátartozó utolsó holmijait gyűjtötte össze. Egy helyre zsúfolva, lelakatolva minden, ami majd egy időre valahova olyan helyre kerül, ahol nem lesz szem előtt.
„Most egy másik állapot van, most az van, amikor nem hallok, csak megyek …” – mondja. A hangjában tényszerűséggel közöl és megállapít. Az érzelmekkel teli túlfűtöttségét az egész jelenléte közvetíti, de a mondatai száraz racionalitással írják le a helyzetét. Így, a tények felhangosításával, a saját hangján hallott (hamis) biztonságtudat birtokában az arca kisimultabbá válik, de a tekintete nem tud megnyugodni. A rejtett könnyek ott várakoznak a szeme sarkában arra, hogy felszállhassanak a következő menetrend szerinti zsebkendő sarkára, és ott elpárologjanak, mint ennek a kapcsolatnak a fénykora …
A sajnálatról
Hosszúra nyúló csendes hallgatásában a percek mint a lassított felvétel, olyan kínosan múlnak. A keze nyugtalanul játszik a kanapé könyöklőjén, a hangja egyre csendesebb. „Annyira sajnálom … Hát, ez van!” – teszi a mindent összegző megállapítását.
Ez a „Sajnálom …” olyan volt, mint amikor a tíz év körüli gyerek az állandó csínytevések következtében kapott szülői dorgálást megtanulva odaáll a megbántott másik gyerek elé, és tudja, ezt kell mondania. Azonban éppen a lényeg hiányzik belőle.
Megbánás, belátás
A megbánás valójában hasznos érzés, a mentális egészségünk egyik fontos eleme, ha annak forrása a személyes (utólagos) belátásból fakad, mert megkérdőjelezi a korábbi döntéseinket és segít a jövőbeli jobb döntések meghozatalában. Valójában minden döntésünkről el lehet mondani, hogy azok kimenetele vagy következményei bizonytalanok, ezért a döntéseink vagy cselekedeteink megbánása is az utólagos belátáson alapul. Ha van belátás, lesz változás.
A jó döntés az, ami a legjobb esélyt adja a jó eredményre, de ez ritkán garantálja a biztos sikert. Időnként jó döntést hozol az összes rendelkezésedre álló információ birtokában, de a dolgok mégis rosszul fognak menni. Amikor például elindulsz otthonról és reggel sütött a nap, az időjárás-előrejelzés kis esélyt adott az esőre, de délután mégis zuhogott amikor a hazafelé indultál, ezért elázva sajnáltad, hogy reggel otthon hagytad az esernyőt. Megtetted ami tőled telt, azonban ez utólag mégsem bizonyult jó döntésnek.
Mit keress?
Ha pontosan rá tudsz mutatni arra az információra, amit nem vettél figyelembe (de ez is rendelkezésedre állt), akkor ezt felhasználhatod tanulási lehetőségként. Ha azonban nem volt olyan információd, amit figyelmen kívül hagytál, akkor ne próbáld meggyőzni magad arról, hogy (valamilyen mágikus erővel rendelkezve) megjósolhattad volna előre, hogy mégiscsak vacak idő lesz.
A probléma a sajnálattal, hogy negatív tapasztalatokon alapul. Vagyis azt erősíti fel, amivel korábban már valamilyen kudarcélményt szereztünk magunknak. Az emberi lények hajlamosak túlhangsúlyozni a rossz eredményeket a jókhoz képest, negatívabban és fájdalmasabban látni azt ami van. Kahneman és Tversky pszichológusok Nobel-díjas kutatásaikban „veszteségkerülésnek” nevezték ezt a jelenséget. Tehát, ha valaki a megbánásra összpontosít, valószínűleg túlhangsúlyozza a rossz tapasztalatokat, aminek következtében önmagát túlzóan óvatossá teszi.
A fentiek ellenére rengeteg olyan tanácsot találhatsz a social media vagy az influenszerek csatornáin, amelyek arra buzdítanak, hogy kerüld el a megbánást! „Hozz olyan döntéseket, amelyeket nem fogsz megbánni!” – vagyis legyél kemény és tévedhetetlen, perfekcionista és tökéletes!
Egy másik szélsőséges példa erre az, amikor ezt olvashatod: „Az emberek a halálos ágyukon ezt vagy azt sajnálják a leginkább …” – ami
- azon alapul, hogy az emberek hogyan érzik magukat életük egy bizonyos pontján,
- mindezt utólag visszatekintve,
- amikor nagy valószínűséggel magától értetődőnek tekintenek mindent, ami jól ment,
- és jelentősen túlhangsúlyozzák mindazt ami nem ment jól.
A megbánás elkerülése zsákutca
A jó döntések nem a megbánás elkerülésére alapulnak, hanem arra, hogy a lehető legjobb információkat szerezd meg arról, hogy milyen valószínűséggel fordulhatnak elő a döntéseid különböző lehetséges következményei. Gondosan mérlegeld az előnyöket és hátrányokat (ügyelve arra, hogy megfelelően értékeld a lehetőségeket), majd kiválasztod a rendelkezésre álló legjobb lehetőséget akkor is, ha nem tudsz mindent kontroll alatt tartani. Ha a tőled telhető legjobbat tetted, valószínűleg jó döntés volt, még akkor is, ha az eredmény nem az lesz, mint amit ettől vártál.
Meg kell tanulnunk szeretni a hibás, tökéletlen dolgokat is, amiket létrehozunk és megbocsátani magunknak, amiért létrehoztuk őket. A sajnálkozás nem arra emlékeztet, hogy valamit rosszul csináltunk. Arra emlékeztet, hogy tudjuk, jobban is csinálhatjuk. (Kathryn Schulz)
A megbánás elkerülése, vagy a tökéletes döntéshozatal illúziója rendkívül csalóka stratégia. Minden döntésed egyben lemondással is jár, ezért az eredményei nem feltétlenül lesznek minden esetben teljesek. Ennek ismeretében az agyad nem a sajnálkozást fogja adni válaszul a rossz eredményekre, hanem segít a belátás megszerzésében és a saját magad tanulásában.
A cikkhez felhasznált illusztráció forrása: Małgorzata Tomczak from Pixabay
Ajánló
Kathryn Schulz alábbi előadásában arról beszél, hogy mit tehetünk akkor, amikor hoztunk egy döntést, de azt hosszabb vagy rövidebb idő elteltével megbántuk.
