Szendrő Szupi J.Még ma sincs teljes egyetértés abban, hogy a pánikroham elsődlegesen biológiai, vagy egy sajátosan értelmezett tanulás, feldolgozásmód eredménye. Maga a biológiai tünet az ősi megküzdési mechanizmusok vészreakcióinak, a „küzdj vagy menekülj” elvének felel meg! A viselkedéselmélet követői katasztrofizáló értelmezésmóddal magyarázzák a pánikrohamok kifejlődését, melyet alapvetően negatív kondicionálással tanul meg a beteg.
Mowrer számára nagyon fontos, hogy a szorongás lényegében tanult reakció:
A régebbi felfogással ellentétben, mely szerint a szorongás (félelem) filogenetikusan predeterminált tárgyakra és helyzetekre adott ösztönös reakció, mi azt az álláspontot valljuk, hogy a szorongás tanult reakció, amely olyan jelzésekre (feltételes ingerekre) következik be, amelyek előre jeleznek egy bizonyos fájdalmas vagy sérülést jelentő szituációt (feltétlen inger), azaz a múltban ilyen szituáció követte őket. (Mowrer, 2004, 826.)
Hogyan alakul ki a pánikroham?
Külső, vagy belső veszély észlelése: provokáló ingerek megjelenése (ezek lehetnek képek, emlékek, gondolatok, fantáziák, testi szenzációk) szorongás. A test vészhelyzetre készül, arra, hogy fokozott izomműködésre lesz szüksége. Ennek biztosítása érdekében fokozódik az oxigénfelvétel, emelkedik a pulzusszám, a vérnyomás, a vér adrenalin szintje.
„A szorongás tehát jellegében elsősorban megelőző, és nagy biológiai haszonnal bír, mivel alkalmazkodásra ösztönzi az élő szervezetet: arra, hogy előre foglalkozzon a traumatikus eseményekkel, még tényleges jelenlétük előtt (felkészüljön vagy meneküljön), s ez által csökkentse kínos hatásukat. Az átélt szorongás azonban nincs mindig arányban egy adott helyzet objektív veszélyességével, ami azzal az eredménnyel jár, hogy az élő szervezetek – és különösen az emberek – hajlamosak az „irracionális” viselkedésre, azaz arra, hogy szorongást érezzenek veszélytelen helyzetekben, és hogy ne szorongjanak veszélyes helyzetekben. A hatás ilyen „aránytalansága” számos okból létrejöhet, és ezeknek az okoknak az elemzése olyan különböző jelenségekre deríthet fényt, mint a mágia, a babona, a társadalmi kizsákmányolás vagy a pszichoneurózis”. (Mowrer, 2004, 826.)
Ezeket a testi tüneteket a folyamatos önmonitorozás és az alacsony ingerküszöb miatt azonnal érzékeli.
Beindul a kognitív torzítás, katasztrofizáló képek jelennek meg a mentális moziban (infarktust kapok, meg fogok fulladni, el fogok ájulni, meghalok…) Ez a téves értékelés, kognitív torzítás, a valósnál sokkal súlyosabbnak ítéli meg a helyzetet. Ennek hatására gondolati szinten létrejön az életet fenyegető téves értékelés.
E tendencia kialakulása sokféle hatás eredője lehet, amelyek között korábbi betegségek, hiedelmek és felvetések bizonyos testi jelek természetéről, fizikai állapot, hangulat egyaránt szerepelhetnek.
Abban az esetben ha a fenti tünetek jellemzők rád, és bizonytalan vagy abban, hogy ezt magadban képes vagy kezelni, célszerű egy szakember segítségét igénybe venni!
