Szendrő Szupi J.Egy őszi beszélgetés címe lehetett volna a Hibázz és tanulj! üzenete. A hibát kudarcnak, a tanulást macerásnak éreztem akkor, és a két szó ilyen összetétele nem jutott volna magamtól eszembe.
Az életünk első pillanatától az utolsóig folyamatosan kísérletezésben vagyunk. Tesszük ezt csecsemőként azért, hogy a külvilággal megértessük magunkat, óvodásként egy izgalmas játék megszerzésére fókuszálva, kamaszként az első szerelem tapasztalatát megszerezve, szülőkként a felelősség határait tágítva és sorolhatnánk.
Aki nem kísérletezik … az nem is él!
A fenti mondatot G. Max Clayton-tól kölcsönöztem, természetesen nem az élettani értelmezésében, hanem az életminőség alakításában, a cselekvőképesség és akaraterő meglétében. Erről a kísérletezésről ír Daryl Conner a változási görbéjében, ahol a változásra adott negatív válasz legmélyebb (depresszió) állapotából kivezető út is a kísérletezésen (próbálgatáson) át vezet a helyreállás felé. Mindezek mellett az is szerepet játszik a kísérletezések személyes változásra gyakorolt hatásában, hogy azt tudatosan (tervezett és szándékolt formában), vagy tudattalan (ösztönösen) tesszük. A tervezett kísérletezések látható és azonosítható módon segítik az átmenetet, az ösztönös szintű kísérletek szinte észrevétlenül hozzák létre az új állapotot.
Vagyis aki nem kísérletezik, az számtalan tapasztalatról mond le. A változás lényege éppen az, hogy kísérleteket teszünk olyan megoldásokra, amik addig számunkra ismeretlenek voltak. Ennek természetes része lesz az is, hogy hibázni fogunk, és az is hogy lesznek sikeres megoldásaink. Ezek a kísérletek segítik a tanulást és a megszerzett tapasztalataink rendszerezését, amik a változás kis LEGO elemeiként elkezdhetnek egymáshoz illeszkedni.
Kétségtelen, hogy a kísérletezéshez (a lemondással szemben) többlet erőfeszítésekre, az apró eredmények megfigyelésének sziszifusziságára és kitartásra van szükség.
A Star Wars „iskola”
Nem vagyok egy nagy Star Wars rajongó, ugyanakkor vannak olyan pillanatok a filmben, amelyek alkalmasak arra, hogy demonstráljanak néhány, a változással kapcsolatos üzenetet. Ilyen például Luke kínlódása Yodával, amikor az ingoványos trutyiból megpróbálja kiemelni a lezuhant gépét. Ha ennek a szimbólumrendszerét vizsgáljuk, a trutyi a szemmel látható megszokott állapot, amire könnyen azt mondhatjuk, hogy ebből nincs kilépési lehetőség.
Yoda terelgeti Luke gondolatait, hogy a lemondó és beletörődő irány helyett arra koncentráljon, amit el akar érni, így az akár meg is történhet (hiszen az amerikai filmgyártás forgatókönyvírói előszeretettel iskolapéldálóznak olyan élethelyzetekkel, ahol az akarat és az erőfeszítés minden esetben meghozza a kívánt eredményt, egy Jedi esetében ez pedig elvárt).
A felidézés kedvéért itt a részlet a filmből:
Ezt a jelenetet előszeretettel hivatkozzák a különböző értékesítési tréningeken, hogy minden potenciális résztvevő példát merítsen Luke változásából, és Tegye!, ne pedig „csak próbálja”.
Ugyanakkor az ilyen példálózások pontosan arról terelik el az érintettek figyelmét, hogy próbálkozások és kísérletezések nélkül nincs változás. Ezért éppen a kísérletezés az a tevőlegesség, ami változásokat idéz elő.
Nos ez a fantasy része a témának. Van ugyanakkor egy másik oldala, amit mindennapi küzdéseinknek lehet nevezni, ahol sokan elbuknak az első adandó alkalommal szembe jövő akadályon. Azt hogy miért, arról egy másik bejegyzésben már írtam.
Hallottál már az „Isten-komplexusról” (God-Sympthoma)? Arról szól nagyon röviden, hogy tekintet nélkül a felmerült probléma vagy helyzet összetettségére, az egyén tökéletesen meg van győződve saját igazságának tévedhetetlenségéről egy (azaz 1) megoldás kapcsán.
Olyan ez, mint amikor a megszokott problémákra megszokott megoldásokkal reagálunk. Ha valakinek fáj a feje, bevesz egy fájdalomcsillapítót. Aztán ha megint fáj, megismétli ugyanezt. És ez így megy hosszú időn keresztül, egészen addig, amíg a gyógyszer hatása annyira le nem rövidül, hogy az már nem elegendő a fájdalom (tünet) csillapítására. Igen, a tünet kezelésére és nem a probléma vagy ok megszüntetésére. És mi történik ekkor? Választ egy másik pirulát! Így a megszokott válasz megmarad, csupán a szer (annak összetevője és hatóanyaga) változik.
Próbálkozás, tévedés, és az Isten-komplexus
Hm, így már talán nem is olyan ismeretlen, hiszen számtalanszor találkozhatunk ezzel a helyzettel. Tim Harford összefoglalja ennek a jelenségnek a maga szemszögéből megfogható és kezelhető tartalmait. Teszi mindezt úgy, hogy nem akar meggyőzni, csupán felvet és szembesít néhány olyan evidens magatartással, amit ha akarunk, akár be is fejezhetünk. Nem nagy kunsztok a változás szempontjából, ugyanakkor segíthetnek abban, hogy a sok dilemma között ne vesszen el a cselekvés képessége.
A próba/hiba módszer nem csak a kutatásban vezethet nagyszerű eredményekre, hanem a napi élet bármely olyan elakadásában, ahol olyan változásokat akarnak elérni, amelyek képesek kiállni az idő próbáját.
Hibázz és tanulj!
Egy személy hibatűrését, vagy hibatűrő képességét erősen meghatározza az a szocializációs közeg, amelyből érkezik. Egy a perfekcionizmus határait súroló elit iskolai elvárásrendszer, vagy egy ehhez hasonló családi kötelék mintázata eleve azt az üzenetet hordozza magában, hogy elsőre kell jót (rosszabb esetben tökéletest) alkotni. Vagyis mindent elkövet azért, hogy a kísérletezés helyett megtanítsa a személyt feketén-fehéren (jó-rossz) látni és cselekdeni.
Ehelyett érdemes megvizsgálni annak a tapasztalati tudásnak a forrását, amit ki-ki az élete során megszerzett, hogy azok hányféle kísérlet vagy próbálkozás eredményei és melyek állták ki az idő próbáját.
Akkor tedd! vagy ne tedd! Csak kísérletezz!
