Szendrő Szupi J.Workaholic, munkamánia, munkafüggőség, szenvedélybetegség? Egyre többször találkozom olyan megbízási helyzetekkel, ahol olyan vezetők vagy munkatársak „megszerelése” a cél, akik nem, vagy csak nagyon kis mértékben tudnak a közösségi munkavégzésbe érdemi módon bekapcsolódni, vezetők esetében pedig szinte lehetetlen az elvárásaik teljesítése. Magányos farkasok? Vagy csak perfekcionista szemléletű „mindenből a tökéletességet akarom kihozni” típusú emberek? A személyes találkozás és néhány célzott interjúelem hamar választ ad a kérdésekre!
A munkafüggőség ma már szinte teljesen hétköznapi fogalommá vált. Sokszor akár barátian is oda-oda mondják barátok egymásnak, hogy „teljesen munkamániás vagy!”, reagálva arra, amit érzékelnek.
„- Sokat dolgozol, pedig nem kellene!” De ez megmarad baráti vállveregetős intelemnek, aminek sem következménye, sem pedig valós diagnosztikai súlya nincsen. A munkafüggőség legalább annyira szenvedélybetegség, mint amennyire az alkoholizmus vagy a drogfogyasztás. Legfeljebb abban különbözik azoktól, hogy az érintettek szalonképesebbek mint a szerfogyasztók! Az esetek jelentős részében intelligensek, magas igényszinttel rendelkeznek és a közvetlen környezetükön kívül mások számára szinte láthatatlanok a tüneteik!
Tévhitek a workaholic kapcsán!
A munkafüggőséggel kapcsolatban számtalan tévhit kering, amik egyfajta feloldozásaként szolgálnak az érintettek számára. Ezek a mondatok a munkafüggő számára teljesen logikusnak tűnő magyarázatok arra, hogy Ő miért nem az. De mik ezek a tévhitek? (Ennek a gyűjteménynek a forrásai Fassel, 1992; Robinson, 1998; Robinson és Flowers, 2004 művei)
- Az a munkamániás, aki mindig dolgozik.
- A munkafüggőséget a munka mennyisége alakítja ki.
- A munkafüggőség csak a magas társadalmi-gazdasági státuszú személyeket érinti.
- A munkafüggők élvezik a munkájukat és boldogok.
- A munkafüggőség pozitív szenvedély, erény, és erkölcsi többletet jelent.
- A munkafüggőség csak a munkafüggőkre lehet káros.
- A munkafüggőség előnyös a cégek, vállalatok számára.
- A munkafüggők magas szintű munkateljesítményt nyújtanak.
- A munkafüggő a családjáért dolgozik, önfeláldozó, hős.
- A munkamánia nem más, mint túlzott stressz és kiégés.
- A munkafüggőség nem egy legitim addikció, mert nincs pszichológiai alapja.
- A munkafüggőség csak egy másodlagos addikció egy elsődleges, „igazi” addikció mellett.
- A munkafüggőségből való felépülés rontja a munkahelyi teljesítményt.
- A munkafüggőségből való felépüléshez csupán a munkával töltött órák számának csökkentésére van szükség.
A munkafüggőség nem egy átmeneti hóbort, vagy időleges állapot (még ha annak is tűnik, és az érintettek szentül meg vannak győződve arról, hogy a feladatok teljesítése után ez majd visszaáll a „normál” kerékvágásba. Robinson (1998) nem csupán a kényszeres vonásokat azonosította klinikai tapasztalatain keresztül, hanem leírja azokat az elemeket is, amelyek más addikciós problémák esetén is meghatározóak. Szerinte a munkafüggőségben szenvedő személyeknél azonosítható a drogfüggőkre és az alkoholistákra jellemző sóvárgás, tolerancia (ebben az esetben a mennyiségében jelentősen növekedő munka, amely a kívánt pszichés állapot eléréséhez szükséges) és a megvonás tünetei.
Porter megközelítése
Porter (1996) hasonlóan vélekedik mint Robinson, az ő meghatározásában a munkafüggőség tünetei az alkoholizmussal való párhuzam alapján meghatározható:
- Az érdeklődés beszűkülése: a személyt a munkán kívül semmi más nem érdekli. Nem foglalkozik a társas kapcsolataival, az egészségével, sem saját magával.
- Alacsony önbecsülés, fejletlen énkép: a személy a negatív érzések, csalódások, elutasítások elkerülése érdekében temetkezik bele a munkavégzésbe. A gyenge énerőt úgy kompenzálja, hogy a munkavégzésen keresztül kapott külső megerősítéseket használja fel.
- Merev gondolkodásmód: irreálisan nagy, perfekcionista elvárásai vannak mind saját magával, mind pedig másokkal szemben, amihez mereven ragaszkodik.
- Megvonási tünetek: a munkavégzés hiánya idegességet, stresszes állapotot vált ki, amiben a személy egyáltalán nem képes ellazulni, kikapcsolni.
- Tolerancia torzulás: egyre több munkára, egyre jelentősebb leterhelésre van szüksége ahhoz, hogy a szükséges pszichés állapotot el tudja érni. Ennek hátterében alacsony önbecsülés, és a negatív érzések elkerülése áll.
- A probléma tagadása: ezek a személyek jellemzően nem érzik problémásnak a viselkedésüket, amiben nagyon erősen benne van a társadalmi és kulturális hatások összessége, hiszen a munkafüggőség az egyik legelfogadottabb viselkedési addikció.
A keményen dolgozó és a munkafüggő személy különbözőségei
Fontos leszögezni, hogy attól még nem lesz valaki munkafüggő, ha sokat dolgozik (bár előfordulhat, hogy ez már az előszobája egy kialakulóban lévő addikciónak). Munkát végezni sokféle módon lehet, és nem feltételen csak a munkavégzés mennyisége az, amiből diagnosztizálható a függőség kialakulása.
Miután a munkafüggőség egy viselkedési zavar, célszerű összehasonlítást tenni az egészséges, és a beteg viselkedés között. Erre a Demetrovics-Kun szerkesztésében készült addiktológiai alapok között kapunk releváns választ (Porter nyomán 1996, 79).
| Viselkedés | Keményen dolgozó | Munkafüggő |
| Munkával eltöltött hosszú órák | elköteleződés, involválódás, önfeláldozás, felelősségérzet | menekülés az érzelmek, vagy egyéb elköteleződések elől; irreális színvonalú teljesítmény hajszolása |
| Teljesítmény magas színvonalon | minőségi gondolkodás, tudatosság | arra vonatkozó kifogás, hogy miért dolgozik olyan sokat; irreális kísérlet arra, hogy növelje önértékelését |
| Munkába való involválódás a munkaidőn kívül is | elköteleződés, önfeláldozás; felismerése annak, hogy a munkát az időtől függetlenül el kell végezni; felelősség érzése | képesség hiánya arra vonatkozóan, hogy egyensúlyt teremtsen a különböző elköteleződésekben, illetve hogy kielégülést szerezzen az élet más területein; igény a kontroll fenntartása |
| Munkatevékenységek kontrollja | erős és hatékony irányítás, megbízhatóság, felelősség | az életben megjelenő kontrollhiány érzetének kompenzálása; az önértékelés növelése krízisek megoldása által |
| Személyes azonosulás a munkával | büszkeség és elégedettség; munkába való involválódás, mint az énkiterjesztés egy formája | a máshonnan nem megszerzett önbecsülés megteremtése a munka által; más azonosulásoktól (identitásoktól) való szeparáció |
A fenti táblázat már segíthet abban, hogy a munkafüggőség karakterisztikáját felismerhessük, de nem elégséges arra, hogy egyértelműen diagnosztizálhassuk. Az erre alkalmas diagnosztikai eszközök száma ugyan korlátozott, azonban jó hatásfokkal képesek azonosítani a betegség kialakultságát, és annak stádiumát.
A munkafüggőség rizikójának diagnózisa
Azt gondolom, hogy aki ezt a bejegyzést olvassa, valamilyen módon (akár személyes élmények, akár a környezetében lévők viselkedésének megtapasztalásából) már megfogalmazódott a fejében, hogy „én is a veszélyeztetettek közé tartozom?”
Nos ennek kiderítésére nem vállalkozom ilyen módon, de a rizikó lehetőségének azonosítására érdemes megválaszolni az alábbi kérdéseket. A válaszokra vonatkozóan természetesen fontos instrukció, hogy legyen őszinte önmagához, úgy értékeljen, ami a valóságról szól (és ne úgy, hogy milyen lenne ideálisan).
A négy lehetséges válasz: (1) soha, (2) néha, (3) gyakran, (4) mindig.
- Jobban szeretem a dolgokat magam elvégezni, mintsem hogy másoktól kérjek segítséget.
- Türelmetlen leszek, ha várnom kell valakire, vagy ha valami túl sokáig tart.
- Úgy tűnik, rohanásban élek, és folyamatos versenyben vagyok az idővel.
- Ingerült leszek, ha valaki megzavar, miközben valamivel el vagyok foglalva.
- Egyfolytában elfoglalt vagyok, egyszerre több vasat tartok a tűzben.
- Sokszor azt veszem észre, hogy egyszerre két-három dolgot is csinálok. Például ebéd közben jegyzetelek és telefonálok.
- Túlvállalom magam; több munkát vállalok el, mint amennyit el tudok végezni.
- Bűntudatom van, ha éppen nem dolgozom semmin.
- Nagyon fontos, hogy lássam a munkám tényleges eredményeit.
- Fontosabb számomra a munkám eredménye, mint maga a munka folyamata.
- Számomra a dolgok történése sosem tűnik elég gyorsnak.
- Elvesztem a türelmemet, ha a dolgok nem úgy történnek, mint ahogyan én szeretném.
- Felteszem ugyanazt a kérdést ismételten, anélkül, hogy észrevenném, hogy már kaptam rá választ.
- Rengeteg időt töltök a jövőbeli események tervezgetésével, miközben nem törődöm az „itt és most”-tal.
- Azt veszem észre, hogy még akkor is dolgozom, amikor a kollégáim már mind abbahagyták a munkát.
- Dühös leszek, ha valaki nem felel meg az én tökéletességre vonatkozó elvárásaimnak.
- Ideges leszek, ha olyan helyzetbe kerülök, amelyet nem tudok kontrollálni.
- Saját magam által kijelölt határidőkkel igyekszem maximalizálni a teljesítményt.
- Nehezemre esik lazítani, amikor nem dolgozom.
- Több időt töltök munkával, mint barátokkal, hobbival vagy szabadidős tevékenységekkel.
- Fejest ugrok a munkákba, mielőtt a munka minden szakaszát végiggondolnám, csak hogy mielőbb nekiláthassak.
- A legkisebb hibáért is dühös leszek magamra.
- Több időt és erőfeszítést fordítok a munkámra, mint a barátaimmal és a szeretteimmel való kapcsolatomra.
- Elfelejtem, vagy nem törődöm az ünnepekkel, mint pl. a születésnapokkal, osztálytalálkozókkal, évfordulókkal vagy a nyaralással.
- Már azelőtt meghozok fontos döntéseket, hogy az összes információ a rendelkezésemre állna és végiggondolhatnám a dolgot.
A munkafüggőség következményei
A munkafüggőség (mint minden más szenvedélybetegség) előidéz olyan következményeket, amelyek túlmutatnak az eredeti betegség határain, és összetettebb kezelést igényelnek. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a viselkedéses és pszichés tényezők némelyikénél figyelembe kell venni, hogy azok nem feltétlenül a betegség közvetlen következményeiként, hanem akár azzal párhuzamosan, vagy annak előzményeiként jelennek meg.
(a) Néhány, a munkafüggőség következményeként kialakuló viselkedéses zavar:
- nyugtalanság
- irratibilitás
- türelmetlenség
- hiperaktivitás
- feledékenység
- koncentrációs zavar
- agresszió
- dühkitörés
- szociális izoláció
- a humorérzék és a kreativitás elvesztése
- súlyosbodó szorongás
- depresszió
- öngyilkossági kísérletek megjelenése
(b) A munkafüggőség pszichés zavarai közül a legismertebbek:
- a párkapcsolati és a családi életben való funkcionális zavarok
- törékeny és konfliktusos házastársi kapcsolatok, magas családon belüli diszfunkcionalitással
- családon belüli rossz problémamegoldás
- alacsony kommunikációs szint a családtagok között
- csökkent intimitás és érzelmi bevonódás
- kevésbé egyértelmű (vagy teljesen kusza) családi szerepek
- elhanyagoló és hatalmaskodó viselkedés
- a szeretet és elismerés adásának hiánya
(c) A munkafüggők gyermekei (Robinson 1998)
Robinson, aki családterápiás megközelítésből vizsgálja a munkafüggőséget, számos tanulmányban felhívta a figyelmet a munkafüggőség családi és szülői életre való káros hatásaira. Saját tapasztalataiból azonosította, hogy a munkafüggő szülő gyermekei:
- magányosnak érzik magukat
- fizikailag és érzelmileg is elhanyagoltnak élik meg a szülő-gyermek kapcsolatot
- rendkívül korán felelősségteljes, felnőtt szerepbe kerülnek
Felnőttként ezek a gyerekek konformisták, túl komolyak, nagyon önkritikusak, megerősítésekre és visszajelzésekre kiéhezettek, a teljesítmény hajszolók, haragtartók, önmarcangolók, kényszeresek, depresszióra, szorongásra és munkafüggőségre hajlamosak és a párkapcsolataikban sikertelenek lesznek (Robinson, 1998; Robinson és Kelley, 1998)
(d) A munkafüggőség következményei a munkahelyen
A munkafüggőség negatív következményei a munkahelyi szinten is jól azonosíthatók. A munkafüggők különösen a betegség előrehaladtával, már nem képesek jól teljesíteni. A hajszoltság, a fáradtság, és a fizikai tünetek miatt egyre többet hibáznak, egyre többet hiányoznak (megbetegednek) és sokkal fokozottabban veszélyezteti őket a kiégés. A munkatársakkal való együttműködés készségei, majd később annak hiánya teljesen fragmentálja a személyt a munkahelyi közösségek, csoportok életéből, és kialakul az a magányos vákuum, amiben a munkával kapcsolatos pozitív visszajelzések teljesen megszűnnek.
A munkafüggőség kezelése
A munkafüggőséggel kapcsolatban többféle terápiás lehetőség is létezik. A leggyakrabban alkalmazott lehetőség az egyéni terápiás munka, amelynek hossza a betegség kialakultságától függően változik. Ezen kívül vannak terápiás csoportok is (hasonlóan az anonim alkoholistákhoz), ahol csoportkeretek között van lehetősége a személynek a függőségtől megszabadulni.
Irodalom
- Demetrovics Zsolt, Kun Bernadette (szerk.): Az addiktológia alapjai IV. (ELTE Eötvös Kiadó 2010, 307-329. old.)
- Barbara Killinger: Munkamániások – Szalonképes szenvedélybetegek (ATHENAEUM, 2006)
Filmajánló
