A fiatal felnőttek egy olyan korban kénytelenek definiálni önazonosságukat, amelyben a társadalmi elvárások és a digitális platformok algoritmusai szüntelenül a teljesítmény-orientált szerepeket, a tökéletesség üzenetét és a sebezhetőség elrejtését díjazzák. A gazdasági bizonytalanság, a klímaszorongás és a megtartó közösségek hiánya miatt a fiatalok védekezésből maszkokat hordanak. Ez hosszú távon kollektív kiégéshez, mentális krízishez és társadalmi passzivitáshoz vezet.
Az önazonosság válsága
Az önazonosság (autenticitás) fogalma a modern pszichológiában és szociológiában az egyén azon képességét és törekvését jelöli, amikor gondolataival, belső értékeivel, érzelmeivel és mélyreható szándékaival összhangban létezik és cselekszik. A 20-30 év közötti életkor az identitásformálás, az önálló életút elindításának és a társadalmi szerepekbe való beilleszkedésnek a legkritikusabb szakasza. Ezt a szakirodalom a „kibontakozó felnőttkor” (emerging adulthood) és a korai felnőttkor időszakaként határozza meg. Ebben az időszakban alakul ki az az értékrendi és egzisztenciális alap, amely meghatározza az egyén emberi kapcsolatait és pszichés jóllétét.
A 2020 utáni időszak azonban gyökeres kihívások elé állította a nagyrészt Z-generációba tartozókat. A globális pandémia utóhatásai, a gazdasági bizonytalanság, a lakhatási válság, a klímaszorongás, illetve a közösségi média algoritmusai által dominált digitális tér mind hozzájárultak ahhoz, hogy az önazonos magatartás megélése nehezebbé váljon, mint bármikor korábban. Bár a kortárs nyugati kultúra fennhangon hirdeti a „legyél önmagad!” üzenetét, a valóságban a fiatal felnőttek egy mélyreható strukturális és pszichés ellentmondással szembesülnek.
Az önazonossági paradoxon
Ahhoz, hogy megértsük a fiatal felnőttek önazonos magatartásának akadályait, elengedhetetlen ennek elméleti tisztázása. A szakirodalomban elterjedt modell szerint az önazonosság egy négydimenziós dinamikus folyamat. Magában foglalja
- az önismeretet (a belső motivációk és értékek ismeretét),
- a tárgyilagos feldolgozást (az információk és visszajelzések torzításmentes elfogadását),
- az önazonos cselekvést (a meggyőződésekkel összhangban lévő, társadalmi nyomásnak ellenálló viselkedést), valamint
- a kapcsolati orientációt, vagyis az őszinteség és sebezhetőség vállalását mások előtt.
A 2020 utáni kutatások kiemelik a fiatal generációt érintő önazonossági paradoxont. Amíg a társadalmi normák és a munkahelyi elvárások a hitelesség és a “legyél önmagad” értékeit hangsúlyozzák, a fiatalok mindennapi tapasztalata teljesen mást mutat. A valódi én és ezzel a sebezhetőség megmutatása számukra komoly kockázatokkal jár. A digitális kultúrában az önazonosság fogalma egyre inkább áruvá válik. A fiataloktól nem a tökéletlen és alakuló valóságukat várják el, hanem egy gondosan megkomponált, teljesítmény-orientált álhitelességet. Byung-Chul Han szociológus és filozófus kifejezésével élve
a fiatalok a történetmesélőkből eladható történetek kereskedőivé (storysellers) váltak, ahol a személyes identitás pusztán az önmarketing eszközévé degradálódik.
Közösségi magány, digitális szerepek és a sokszínűség nyomása
A kanadai jelenségek
A kanadai tudományos kutatások a 2020 utáni években kiemelt figyelmet fordítottak a fiatalok identitásképzésére és a társadalmi kötődés átalakulására. A hivatalos statisztikák és az egyetemi elemzések drámai változásokra mutatnak rá. Az adatok szerint a 20-30 éves korosztály körében kritikus mértékben csökkent a helyi közösségekhez való tartozás érzése. A kutatók azt állapították meg, hogy az önazonosság kialakulása és fenntartása szoros összefüggést mutat a biztonságos közösségi beágyazottsággal. Amikor a fiatalok nem érzik magukat egy megtartó közösség részének, bizonytalanná válik a belső értékrendjük is. Ennek a védőhálónak a hiányában az egyének hajlamosabbá válnak a konformizmusra és a védekező alkalmazkodásra.
Ezen túl a kutatások szerint a digitális platformok elsődleges, szinte kizárólagos identitási arénákká váltak.
A fiatalok folyamatos stratégiai egyensúlyozásra kényszerülnek a valódi önkifejezés és az algoritmusok, illetve a kortárscsoportok által megkövetelt normák között. A vizsgálatok kimutatták, hogy a digitális önprezentáció során alkalmazott állandó szűrési és torzítási folyamatok az önértékelés jelentős eltolódásához vezetnek.
Ez hosszabb távon az organikus belső értékek háttérbe szorulását, a „hamis én” (false self) dominanciáját eredményezik.
Kanada mélyen multikulturális kontextusában a kutatások különös hangsúlyt fektetnek a bevándorló hátterű vagy faji kisebbséghez tartozó fiatalok helyzetére. A tanulmányok kimutatták, hogy ezek a fiatalok rendszeresen szembesülnek az úgynevezett „kódváltás” (code-switching) kényszerével. A domináns társadalmi elvárásoknak való megfelelés és saját kulturális identitásuk megőrzése között őrlődve gyakran kettős, megosztott identitást működtetnek. Számukra a munkahelyeken vagy a felsőoktatásban az autentikus magatartás vállalása fokozott sérülékenységet jelent, ezért túlélési stratégiaként gyakran a felszíni konformitást választják.
Nagy-Britannia: új kifejezések a helyzet leírására
A fiatalok mentális egészségének romlása és a társadalmi-gazdasági bizonytalanság közötti mély összefüggésekre világítottak rá a brit kutatások. Az egzisztenciális bizonytalanság miatt a fiatalok körében elterjedtté vált a „funkcionális maszkviselés”, vagyis az a magatartás, amikor a munkahely megtartása érdekében az elvárt mintáknak megfelelően reagálnak. Ez rövid távon ugyan megoldja az egzisztenciális fenyegetettséget, ám hosszú távon az identitás súlyos eróziójához vezet.
Fásult középszerűség (meh in the middle)
Az ifjúsági felmérések egy folyamatosan növekvő, riasztó tendenciára is felhívták a figyelmet. A fiatal felnőttek egyre nagyobb része csúszik a fásult középszerűség (meh in the middle) állapotába. Ez a kifejezés azt az érzelmi kimerültséget és elhidegülést írja le, amelyben a fiatalok a mindennapi társas helyzetekben semleges és elköteleződésmentes álláspontot vesznek fel. A kutatók kiemelik, hogy ez a semlegesség nem az elégedettséget tükrözi, hanem a krónikus stressz elleni utolsó védekező mechanizmust. Amikor a jövőkép kiszámíthatatlanná válik, a fiatalok érzelmileg visszahúzódnak és elfojtják a valódi vágyaikat, meggátolva ezáltal bármiféle önazonos cselekvést.
Gazdasági prekaritás és maszkviselés
Nagy-Britanniában a fiatal felnőttek jelentős része küzd az atipikus, bizonytalan foglalkoztatás és a drasztikus megélhetési válság következményeivel. A felmérések során a munkavállalófiatalok több mint harmada nyilatkozott úgy, hogy folyamatosan elrejti valódi személyiségét, véleményét és értékeit a munkahelyén. A maszk fenntartása óriási mentális terhet jelent; úgy érzik, ha megmutatják eltérő értékrendjüket vagy gyengeségeiket, elveszítik a megélhetésüket és elvágják a karrierútjukat is.
Szómagyarázó
A gazdasági prekaritás (vagy prekariátus) a munkaerőpiaci instabilitást, a nem biztos és atipikus foglalkoztatási formákat, valamint az alacsony jövedelmet és szociális védelmet jelenti. Ez az állapot tartós létbizonytalanságot eredményez, ami megfosztja az egyént a kiszámítható jövőtől és a stabil társadalmi státusztól.
A prekaritás legfőbb jellemzői és következményei a következők:
- Atipikus munkaviszonyok: ideiglenes szerződések, részmunkaidő, platformalapú munkavégzés (pl. futárok, szabadúszók), valamint a határozatlan idejű állások hiánya.
- Szociális kiszolgáltatottság: a munkavállalókat nem védik a hagyományos munkajogi megállapodások, hiányzik a táppénz, a fizetett szabadság vagy a biztos nyugdíj.
- Társadalmi marginalizáció: a folyamatos megélhetési küzdelem miatt az érintettek gyakran elszigetelődnek, és kimaradnak a politikai vagy érdekképviseleti folyamatokból.
A mentális szorongás – amely jelenleg történelmi csúcsokat dönt a szigetországban – közvetlenül rombolja az egyén autonómiáját. A szakirodalom egyértelműen rámutat, hogy autonómia hiányában a pillanatnyi önazonosság (state authenticity) szinte elérhetetlen. Ennek oka, hogy a szorongó egyén egész figyelmét a veszélyek elkerülése és a társadalmi radarképernyőn való „láthatatlanság” biztosítása köti le.
A tökéletesség kultúrája, az egyenlőségi paradoxon és a digitális tehetetlenség
A skandináv országok (Svédország, Norvégia, Dánia és Finnország) világszerte híresek a magas életszínvonalról, a kiterjedt szociális hálóról és a társadalmi egyenlőségről. Ennek ellenére az onnan származó modern kutatások egy sajátos pszichológiai paradoxonra világítanak rá a fiatal felnőttek identitásfejlődésével kapcsolatban.
A norvég és svéd tapasztalatok
A norvég és svéd fiatalok körében végzett kutatások a teljesítménykultúra rendkívül káros hatásait hangsúlyozzák. A skandináv jóléti államokban az egyéni siker szinte elvárás: a fiatalok úgy érzik, hogy a széleskörű esélyegyenlőség és az ingyenes oktatás világában egyszerűen nincs semmilyen elfogadható mentség a kudarcra. Ez az atmoszféra egy láthatatlan, de bénító belső nyomást hoz létre, amely a tökéletesség elérésére kényszeríti őket. Ezt a terhet tovább súlyosbítja a skandináv társadalmakban mélyen gyökerező Jante-törvény (Jante-loven) modern formája. A fiatalok két teljesen ellentmondásos elvárás kereszttüzében állnak: egyrészt elvárják tőlük a kreativitást, az egyediséget és az önazonosságot, másrészt a közösség burkoltan továbbra is bünteti, ha valaki túlságosan kilóg a sorból vagy egyértelműen jobbnak mutatja magát. Ez a kettősség szorongást vált ki, amely csírájában fojtja el az őszinte önkifejezést.
A finnek is hasonló helyzetben vannak
A finn fiatalok körében végzett közelmúltbeli médiapszichológiai kutatások arra is rámutattak, hogy a fiatalok a digitális térben egyfajta „kikényszerített sebezhetőséget” élnek meg. A tech-platformokkal való mindennapi interakcióik során teljesen tehetetlennek érzik magukat az adatgyűjtéssel és algoritmikus manipulációkkal szemben. Az átláthatatlanság és a kontroll hiánya így a passzív közönyhöz vezet. Ahelyett, hogy a digitális tér a szabad önkifejezés és az önazonosság terepe lenne, a fiatalok elidegenednek a saját digitális lábnyomuktól, védekező szkepticizmussal reagálnak, és mélyen elrejtik valódi énjüket a nyilvánosság elől.
Végül, egy skandináv meta-etnográfiai kutatás megállapította, hogy
a fiatalok mentális felépülése és identitásuk megszilárdítása szinte kizárólag a minőségi kortárs kapcsolódásokon múlik.
Azonban a társadalmi elvárások és a normatív fejlődési mérföldkövek (karrier, saját otthon) miatti legkisebb lemaradás is azonnal mély szociális izolációhoz vezet. Ha nem tudják tartani a lépést az ideális képpel, visszahúzódnak a társaiktól, ami ellehetetleníti az autentikus társas szerepek megélését.
Klímaszorongás, identitás-krízis és az intézményi bizalomvesztés – Nyugat-európai kutatások
A Nyugat-Európában (elsősorban Németországban, Franciaországban és Hollandiában) zajló, 2020 utáni kutatások olyan egyedi hangsúlyokat emelnek be az önazonosság kérdéskörébe, mint az ökológiai válság okozta egzisztenciális szorongás, vagy a többszörös, hibrid kulturális identitások kezelésének mindennapi nehézségei. A kontinens szívében a 20-30 évesek egy olyan történelmi pillanatban próbálják definiálni önmagukat, amikor a hagyományos európai intézményrendszerekkel és a felnőtt társadalom kereteivel szembeni bizalmatlanság minden korábbinál magasabb.
Klímaszorongás és a jövőkép elvesztése
Németországban kiemelt pszichológiai fókuszba került az elmúlt években a klímaváltozással kapcsolatos stressz. Átfogó, klímaszorongást vizsgáló német és összeurópai kutatások rávilágítottak arra, hogy a húszas éveikben járó fiatalok körében az ökológiai szorongás már nem csupán politikai véleményformálás. Ez mára olyan kognitív és érzelmi funkciókat is bénító mentális állapot, amely gátolja a személyes jövőtervezést és az identitás stabilizálódását. A fejlődési krízisek természetes megküzdésével szemben ez az állapot új, sok esetben ismeretlen megküzdési stratégiákat igényel.
A klímaszorongó fiatalok az önazonosság tekintetében mély kognitív disszonanciát élnek át. Miközben értékeik erőteljesen környezetvédelmi fókuszúak (ez jelentené számukra az önazonos cselekvés alapját), a mindennapi fogyasztói társadalomban való kötelező részvételük miatt folyamatos bűntudatot éreznek. Ez a konfliktus az identitás elbizonytalanodásához vezet, hiszen a jelenlegi keretek között szó szerint lehetetlen úgy élni, hogy az a mindennapokban is maradéktalanul tükrözze a belső ökológiai és etikai meggyőződéseiket.
Hibrid identitások és az integráció paradoxona
Hollandiában és Franciaországban a szociológiai kutatások fókusza egyre inkább a másod- és harmadgenerációs bevándorló fiatalokra, illetve a globális, multikulturális közegben felnövő európaiakra irányul. Egy friss hollandiai tanulmány szerint a 20-30 éves fiatalok jelentős része (mintegy 30%-a) küzd a különböző kulturális identitások közötti egyensúlyozás, a koherencia megtalálásának nehézségeivel.
Ezek a fiatalok a mindennapokban egyfajta identitás-egyensúlyozásra kényszerülnek. Míg családi vagy lokális közösségeikben sokszor tradicionálisabb értékrendet várnak el tőlük, addig a munkahelyeken vagy oktatási intézményekben egy világibb, versengő és önállósággal bíró narratívának kell megfelelniük. A kutatók megfigyelték, hogy e fiatalok elképesztő rugalmassággal váltogatnak az identitás-stílusok között a társas kontextustól függően. Ez az állandó alkalmazkodás azonban gyakran a stabil valós önkép elvesztésének és a gyökértelenségnek az érzésével jár együtt.
Geopolitikai önazonosság és az értékalapú elcsendesedés
Az összeurópai kutatások rávilágítanak arra is, hogy a fiatal felnőttek geopolitikai önazonossága drasztikusan átalakult. A fiatalok jelentős része egy fluid identitást hozott létre: kötődésük már ritkábban alapul szigorúan vett nemzetiségi kereteken, sokkal inkább globális értékek (emberi jogok, globális felelősségvállalás) mentén szerveződik. Amikor azonban a tradicionális nemzetállami narratívák egyre erőteljesebben jelennek meg a nyugat-európai politikai közbeszédben, ezek a fiatalok azonnal elidegenednek. A társadalmi és politikai párbeszéd polarizációja miatt az őszinte értékrendi megnyilvánulásokat a fiatalok gyakran maguk fojtják el a mindennapokban, elkerülve a konfliktusokat és a megbélyegzést, így a civil és közéleti részvétel terén a belső vívódást eltakaró „elcsendesedés” válik az elsődleges stratégiává.
A magyar valóság
A fentiek alapján gondolhatnánk, hogy a magyar minta is belesimulhat a nemzetközi kutatások sorába, azonban a friss adatok a nyugat-európai mintáktól részben eltérő képet mutatnak. A magyarországi 20-30 éves fiatalok önazonos magatartásának és identitásformálásának nehézségei a 2020 utáni hazai szociológiai és pszichológiai kutatásokban sajátos képet mutat. A hazai eredmények négy fő dimenzióban írják le az önazonos létezés akadályait:
Pragmatizmus és a privát szféra mint menedék
A hazai kutatások a 2020 utáni fiatal generációt kifejezetten pragmatikusnak és értékrendileg bezárkózónak írják le. Míg a nyugat-európai vagy skandináv fiataloknál az önazonosságért folytatott küzdelem gyakran a nyilvános térben (klímaaktivizmus, társadalmi ügyek melletti kiállás) jelenik meg, a magyar fiatalok köreikben az önazonos magatartás áttevődött a szűk privát szférára.
- A mikroközösségek szerepe: a magyar fiatalok a makroszintű társadalmi és politikai folyamatokkal szemben elidegenedést éreznek. Emiatt egyfajta „belső emigrációt” választanak: a nyilvános térben (munkahelyen, oktatási intézményekben) a konfliktuskerülő, konformista magatartást részesítik előnyben, míg valódi belső meggyőződéseiket, sérülékenységüket és értékeiket kizárólag a legszűkebb baráti és családi körben merik megélni.
- A nyilvános értékvállalás hiánya: a közéleti vagy társadalmi ügyekben való aktív jelenlétet a fiatalok többsége kockázatosnak és eredménytelennek tartja, ami a közéleti szerepekben megjelenő nem-önazonos viselkedéshez (az elfojtáshoz) vezet.
Súlyos egzisztenciális prekaritás és elhúzódó szülői függőség
A magyar fiatalok önállósodásának és autonómiájának – amely az önazonos felnőtt életút alapfeltétele – a legfőbb gátja az anyagi bizonytalanság és a lakhatási válság.
- A „mama-hotel” mint az autonómia akadálya: a 2020 utáni hazai adatok szerint a 20-30 év közötti korosztály több mint fele kénytelen a szüleivel egy háztartásban élni. Ez az elhúzódó gazdasági és fizikai függőség közvetlenül gátolja a saját értékrend szerinti, független felnőtt identitás kialakítását. A fiatal felnőtt kénytelen alkalmazkodni a szülői ház normáihoz, ami tartós belső bizonytalanságot és szerepkonfliktusokat szül.
- Anyagi fókusz az értékekkel szemben: a munkaerőpiacon a pályakezdő magyar fiatalok döntéseit elsősorban a puszta anyagi túlélés és a stabilitás keresése irányítja. A belső értékekkel összhangban lévő, önazonos karrierút választása sokak számára elérhetetlen luxusnak tűnik, így gyakran olyan munkahelyi környezetben maradnak, amely mentálisan leterheli vagy elidegeníti őket.
Digitális telítettség és kapcsolati elszegényedés
A hazai médiapszichológiai és szociológiai felmérések a nemzetközi trendekhez hasonlóan a digitális tér káros hatásait igazolják, ám sajátos hazai kontextusban.
- Felületes kapcsolódások: a magyar fiatalok napi átlagban több órát töltenek a közösségi platformokon, ám a kutatások rámutatnak a kapcsolati elszegényedés (a valódi, mély barátságok számának csökkenése) jelenségére.
- Kortárs nyomás és szorongás: a digitális felületeken a magyar fiatalok is az algoritmusok és a kortárs csoportok által elvárt képet (retusált életutat) mutatják. Mivel a valódi sebezhetőség megmutatására nincs biztonságos online tér, a fiatalok körében megszokottá (szinte természetessé) vált a kirakati jelenlét, ami az önbecsülés és a saját identitás elbizonytalanodásához vezet.
Megosztott társadalom és konfliktuskerülés
A magyar társadalom mély politikai és értékrendi megosztottsága a 20-30 évesek mindennapi viselkedését is alapvetően meghatározza.
A magyar fiatalok a megosztott társadalmi közegben a biztonságot a „láthatatlanságban” és az értékrendi óvatosságban látják. A munkahelyi és egyetemi közegben alkalmazott álarcviselés náluk elsősorban a társadalmi/szociális kirekesztéstől való félelemből táplálkozik.
A fiatalok gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy az elvárásoknak való megfelelés miatt elhallgatják valódi meggyőződésüket. Ez a fajta konformizmus rövid távon megvédi őket a konfliktusoktól, hosszú távon viszont az egyéni értékrend eróziójához és a korábban már említett mentális kimerültséghez vezet.
Szerintem …
A 2020 utáni nemzetközi tudományos kutatások világossá teszik, hogy a 20-30 év közötti fiatalok önazonos magatartásának hiánya nem egyszerű jellemhiba, és nem is pusztán pszichológiai probléma. Az önazonosság a társadalmi, gazdasági és technológiai környezettel folytatott interakció eredménye. Így ma már nem csak az egyén felelőssége a saját mentális jólétéről gondoskodni, hanem az azt előidéző környezetnek (így a munkahelynek) is van feladata ezzel.
A kutatók és szakemberek egyetértenek abban, hogy a fiatalok hiteles fejlődésének támogatásához rendszerszintű változtatásokra van szükség. Meg kell teremteni a pszichológiai biztonságot az oktatásban és a munkahelyeken egyaránt, ahol nem jár együtt azonnali egzisztenciális vagy szociális büntetéssel a hibázás, illetve a véleménykülönbség. Olyan fizikai (nem-digitális) közösségi tereket kell újraépíteni, ahol a fiatalok tét nélkül kísérletezhetnek a társas szerepeikkel. Mindemellett pedig erősíteni kell a digitális tudatosságot, hogy a fiatalok képesek legyenek különválasztani saját, mély értékrendjüket az internetes visszacsatolások mesterséges manipulációitól.
Határozottan kijelenthetjük, hogy az önazonosság nem egy luxus, hanem e generáció mentális túlélésének és a társadalmi kohéziójának alapfeltétele.
Felhasznált és hivatkozott nemzetközi forrásirodalom
- Berzonsky, M. D. & Papini, D. R. (2021). Identity processing styles and well-being: A comprehensive review. (Az identitás feldolgozási és megküzdési mechanizmusok elméleti háttere a 21. században).
- Clayton, S. & Karazsia, B. T. (2020). Development and validation of a measure of climate change anxiety. Journal of Environmental Psychology, 69, 101434. (A klímaszorongás funkcionális mentális mérésének alapvetései).
- Currie, J. (2025). Investing in Children to Address the Child and Youth Mental Health Crisis. Tobin Center for Economic Policy.
- Han, B.-C. (2022). Infocracy: Digitalization and the Crisis of Democracy. Polity Press. (Az önazonosság mint árucikk és a “storyseller” koncepció elméleti kerete).
- Maehler, D. B. & Hernández-Torrano, D. (2025). Identity development research: a systematic review of reviews. GESIS Leibniz Institute for the Social Sciences, Németország. (Átfogó áttekintés az identitásfejlődési modellekről és a krízishelyzetekről).
- Statistics Canada (2023). General Social Survey: Social Identity and Sense of Belonging among Youth in Canada. Ottawa: StatCan. (A közösségi tartozásérzés és a kanadai kisebbségek kettős identitásának adatai).
- Taylor & Francis Group (2025). Multiple Cultural Identities and Sense of National Belonging Among Second- and Third-Generation Youth in the Netherlands. (A hollandiai hibrid és alternáló identitások nehézségeiről szóló 2025-ös kutatás).
- Wullenkord, M. C., et al. (2021 / 2024). Climate anxiety and pro-environmental behavior in Germany: The role of psychological adaptation. Journal of Environmental Psychology. (A klímaszorongás kognitív hatásai Németországban).
- Youth Futures Foundation & UCL (2025). Understanding Drivers of Recent Trends in Young People’s Mental Health – Technical Report. Egyesült Királyság. (A brit fiatalok mentális állapota, egzisztenciális prekaritása).
- Youth Employment UK (2024–2025). Youth Voice Census Report. (A brit “Meh in the middle” generációs jelenség és a munkahelyi maszkviselés primer forrása).
Felhasznált és hivatkozott hazai forrásirodalom
- Központi Statisztikai Hivatal (KSH). (2023). A fiatalok élethelyzete Magyarországon: Demográfia, oktatás, munkaerőpiac és lakhatás. KSH Statisztikai Elemzések, Budapest.
- Oross, D., & Szabó, A. (2022). Közéleti részvétel és elidegenedés: A magyar fiatalok politikai és társadalmi viszonyulásai a 2020-as években. HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet, Budapest.
- Székely, L. (Szerk.). (2021). Magyar fiatalok 2020: Kutatási zárótanulmány. Enigma2000 Kiadó / Kutatási jelentés, Budapest.
- Székely, L., & Pillók, M. (2023). Kapunyitás és elhúzódó felnőttkor: A 20–30 éves korosztály életkezdési és autonómia-kihívásai. Ifjúságkutató Intézet, Budapest.
- Szondy, M., & Megyeriné, K. A. (2021). A kibontakozó felnőttkor (emerging adulthood) pszichológiai jellemzői és az identitási krízis sajátosságai a magyar fiatal felnőttek körében. Alkalmazott Pszichológia, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest.
- Tóth, I. G. (Szerk.). (2022). Társadalmi Riport 2022. TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt., Budapest. (Kiemelten a fiatalok munkaerőpiaci prekaritását és lakhatási helyzetét elemző fejezetek).
- Tóth, I. G. (Szerk.). (2024). Társadalmi Riport 2024. TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt., Budapest. (Kiemelten a fiatal felnőttek vagyoni egyenlőtlenségeit és önállósodási pályáit vizsgáló tanulmányok).
- Ifjúságkutató Intézet. (2024). A Z és Y generáció értékrendje, digitális jelenléte és közösségi kapcsolatai Magyarországon. Kutatási jelentés, Mathias Corvinus Collegium – Ifjúságkutató Intézet, Budapest.