Szendrő Szupi J.A halogatás a címmel ellentétben nem egy krimi főszereplője, hanem a változás vágyott állapota felé vezető út lezárásfelelőse, aki újra és újra okot talál arra: miért ne most menj. Pusztán csak időnyerésről lenne szó? Vagy ez egy karakter jellemző?
Van a változás, és van a változással kapcsolatos félelmek és hiedelmek rendszere. No és van a nyelv, ami kifejezi és szavakba önti mindazt, amit a változásról gondolunk vagy érzünk. Arra gondoltam, érdemes egy kis időt szánni arra, hogy mik azok a nyelvi szófordulatok vagy kifejezések, amik a változást megnehezítő ellenségekként vannak jelen a mindennapi életünkben. Amik észrevétlenül (vagy tudattalanul) is hatnak arra amit teszünk.
A magyar nyelvben használt feltételes mód mögött sokszor nem a feltételesség, hanem az udvariasság szándéka áll. Ezért aztán amíg az ezzel kapcsolatos tudatosságunk ki nem alakul, folyton előbukkannak a kedvenc változáskorlátozó szavaim, mint a lehetne, a volna, az esetleg, a talán és a hátha.
Ezekkel a szavakkal tulajdonképen semmi gond nincs addig, amíg adaptív formában a megfelelő helyen a feltételesség kifejezésére használjuk őket. Ugyanakkor a köznyelvi szófordulatokban mára már annyira gyökeret vertek, hogy kis odafigyeléssel statisztikai elemzéseket lehet végezni akár a buszmegállóban hallott beszélgetéseket figyelve, hogy mi minden mentődik fel e szavak által: A lehetne, de …, A jó volna, ha …, Az esetleg még …, A talán máskor …, és a Hátha lehetne …
Mi a baj a feltételes kifejezéssel?
Összességében annyi, hogy a változás szempontjából nem késztetnek cselekvésre (változásgyilkosként jól végzett munkával megölik a cselekvőképesség energiáját), és egy várakozó vagy halogató állapotot alakítanak ki, amelyben a személy változáshoz szükséges fájdalomnyomása eltompul, és szépen lassan megtanul az adott helyzettel együtt élni.
Emellett a feltételes mód jellemzően egy, az ideális állapotot megközelítő helyzet utáni vágyat fejez ki, amelyben a változáshoz szükséges átmenet nem tud kifejlődni. Ennek pedig az az ára, hogy alanyunk tettek helyett biztonságosabbnak tűnő halogatást választja (tudattalanul is) …
A feltételes mód egyik sajátossága, hogy visszavisz a múltba, vagy elröpít a jövőbe, de mindenképpen eltávolít a jelenből, az itt és most valóságából. Ez pedig kiváló táptalaja a halogatás művészetének.
Vagyis ha a múltban vagy a jövőben kalandozol, akkor biztosan nem vagy kapcsolatban azzal ami a jelenben éppen történik (vagy kellene hogy történjen, sic). Így a változások amiket szeretnél, vagy kívánsz, felkerülnek arra polcra, ami bár a szemed előtt van, mégis magasabban annál, mint hogy rendet rakj rajta.
Mi a baj a halogatással?
Valójában az égvilágon semmi egészen addig, amíg az meg nem akadályoz abban, hogy mentálisan egészséges életet élj. Időnként mindenki halogat, hiszen ha több feladatunk is van egyszerre akkor szükségünk van valamiféle sorrendre a feladatok elvégzéséhez. Van a halogatásnak egy olyan biztonsági szintje, ami egyszerűen a komfortzóna nézőpontjából igenis kívánatos … Probléma akkor van, ha teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mivel kellene valóban foglalkoznunk, rendelkezésre áll ehhez az időnk, minden más feltétel is adott, de mégsem fogunk neki, vagy sorozatosan más tevékenységgel szakítjuk meg azt.
Ez a halogatás erodálja a hatékonyságunkat, közben pedig azt az időt vesztegetjük el, amit számunkra hasznosabb tevékenységgel is eltölthetnénk. A halogatás nemcsak a munkánkra van hatással, hanem az érzelmi életünkre is. Megélhetünk miatta frusztrációt, bűntudatot, stresszt, hosszú távon pedig depresszív tünetek is jelentkezhetnek.
A prokrasztináció olyan krónikus halogatást jelent, amikor a halogatás inkább egy személyiségtényező, egy visszatérő viselkedésbeli jellemző, az ilyen embereket hívjuk krónikus halogatóknak. A prokrasztináció tehát azt a magatartási jellemzőt írja le, amikor képtelenek vagyunk rávenni magunkat bizonyos feladatok vagy kötelességek elvégzésére.
Miért halogatunk?
Sokféle oka lehet egy ilyen magatartásnak, de néhány példát érdemes kiemelni, amiket önmagán is bárki azonosíthat:
- A kellemetlenség érzés megelőzése
- A kudarctól való félelem
- A fontosság vagy az érdekesség alacsony szintje
- Az információhiány vagy kétértelműség fennállása
- A perfekcionizmus “fékje”
- A mások megítélésétől való aggodalom
- A hozzá nem értés (inkompetencia) gondolata
- Túlvállalás vagy túltervezés eredménye
Tim Urban is tudja, hogy a halogatásnak semmi értelme nincs, mégsem volt képes soha leküzdeni a szokást, hogy az utolsó pillanatra hagyja a dolgok elvégzését. Ebben a szórakoztató és lényegre tapintó beszédben Urban a YouTube videók habzsolása, a Wikipedia-maratonok, és az ablakon kibámulás hosszú időszakai közé kalauzol – és arra biztat, hogy gondoljuk át komolyabban, mi mindent is halogatunk, mielőtt kifutunk az időből.
