Szendrő Szupi J.A tipológiai eszközök, mint az MBTI, a DISC vagy az Enneagram alapvetően a viselkedési jellemzőinket azonosítják. Mint ilyenek, a viselkedés karakterisztikáját helyezik a fókuszba. Ezek az eszközök nagyban segítik annak megértését, hogy a magunk viselkedési stílusán túl léteznek más stílusok is, de könnyen válhatnak a stigmatizálás eszközévé is. Ijesztő találkozni azzal, amikor a frissen szerzett tipológiai tapasztalat átcsap a megítélés “tudományosan megalapozott” hivatkozásává!
A tipológiák ismerete felruházza a tudás birtokosát arra, hogy könnyebben közlekedjen egy ismeretlen közeg vagy egy váratlan helyzet során, de nem ad felhatalmazást arra, hogy néhány tipikus mondat kapcsán bélyeget üssön a másik homlokára.
A viselkedésről beszélünk
Renáta a hétköznapokban egy talpraesett, határozott véleménnyel bíró és a véleményét ki is mondó anya. Férjével és két lányukkal erős szeretetkötelékben élnek nem túl messze a fővárostól. Anyaként és feleségként kézben tartja a család minden ügyét, fejből mondja a heti teljes forgatókönyvet, hogy kinek, mikor és hol kell lennie, mit kell magával vinnie és mikor kell érte menni. Szervezőerőben és családi logisztikában biztosan érmes lenne az olimpián. Amikor mesélni kezdett a munkájáról és a munkahelyéről, mégis az elesettség és a szervezetlenség volt a két legfőbb kiemelt szava. A cselekvőereje haldoklik, a tetterő elhagyta és nem érti mitől, hiszen Ő nem ilyen ember …
Renáta helyzete tulajdonképpen éppen annyira tipikus, mint bárki másé. Az egyik helyzetben élettel teli és energikusan cselekvő, egy másik helyzetben enerváltan és bénultan reagáló. Pedig ugyanarról a személyről beszélünk, csupán az őt érő környezeti hatások eltérőek, amikre eltérő viselkedéssel reagál.
A családjában szókimondó anya, a munkahelyén szelíd és visszahúzódó kollégaként funkcionál. Nem kezdeményez, nem pörög és nem tesz tulajdonképpen semmi olyat, amit nem várnak el tőle. Ebből fakadóan nem lehet azonos a férj, és a kollégák megítélése sem róla. Míg családtagjai inkább aktív szavakkal írják le Renátát, a munkahelyi kollégák nagyobb része szürke és semleges szavakat használ ugyanerre. Hm? Akkor melyik az igaz? Akkor melyiknek kell hinni?
E tipológiai ismeretek elsősorban azt a felfedezést adják a laikusoknak, hogy tudatosítsák: a viselkedésünk nem azonos a személyiségünkkel! Emellett arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a tipológiai modellek ismerete nem azonos a belőlük kipottyanó információk teljes körű értelmezésének képességével. Ezért, csak csínyján a nagyvonalú megállapítások hangoztatásával, és a stigmaszórás gyakorlásával.
A DISC
A DISC-profilról elmondható, hogy az egyik legnagyobb sikerű modellként beszélnek róla. Alkalmazási területe jelentős szeletet hasított ki a kiválasztási és fejlesztési eszközök piacán, ami egyszerűségének és könnyű érthetőségének köszönhető. A modellben alkalmazott színek miatt sokan úgy használják, hogy a színekkel azonosítják a személyeket (így adván stigmákat a piros, a sárga, a zöld és a kék jelöléssel), miközben a színek mögötti tartalmak egy idő után jelentősen kopnak, vagy hiedelmekké alakulnak.
Fontos azonban kiemelni azt a tényt, hogy a DISC a különbözőségek tudatosításával nagy segítséget jelent a személyközi kommunikáció javításában, az interperszonális készségek célirányos fejlesztésében. Az eszköz kialakításáról és fejlesztéséről az interneten számos forrás beszámol (a wikipedia ide vonatkozó cikke itt található).
Az enneagram
Egy kilencágú csillagról kapta a nevét az egyik legösszetettebb személyiség-tipológia, az enneagram. Az enneagram szerkezetét egy három- és egy hatszögű alakzat alkotja, melyet egy kör fog egybe: egyes tanítások szerint ez a legtökéletesebb szimbólum, teljessége révén maga isten arca. A kabbalisztikából is ismerős alakzat csúcsain az egyes fő karakterek helyezkednek el. (Az alakzat ismerős lehet Leonardo Vitruvius-tanulmányából)
Az enneagramból azokat a számunkra gyakran rejtett, a tudatalattiban rejtőző motívumokat ismerhetjük meg, melyek meghatározzák a világhoz és más emberekhez való viszonyunkat. Az enneagram rávilágít a hibákra és az esendőségre is: de mellette arra is, hogy a fény-árnyék elve alapján ugyanott kell keresni az erőt és a tehetséget, ahol a nehézségekkel találkozunk.
A világhoz és a problémák megoldásához való kapcsolatunk alapján kilenc személyiségtípust különböztet meg az enneagram. A személyiségtípusoknak az ábrán nyilakkal jelzett kapcsolódásai más típusokhoz azt jelzik, hogyan viselkedik az adott személy stressz hatása alatt, illetve ha biztonságban érzi magát és teli van a szíve szeretettel.
Az enneagram stigmatizáló hatása az egyes típusok állandóságának feltételezéséből fakad. Mint ahogy a környezetünk változik, úgy változunk mi magunk is, így az egyszer kiolvasott eredmény ideig-óráig konstansnak tekinthető, de az évek múlásával célszerű ezeket újra megvizsgálni.
Az MBTI (Myers-Briggs Type Indicator)
Az emberek belső tulajdonságok szerinti tipizálásának igénye visszamutat egészen az időszámításunk előtti időkre, amikor Theophrasztosz is megírta a maga Jellemrajzok című könyvét. Ahogyan a pszichológiai osztályozásoknak általában, a Myers-Briggs elméletnek is az a törekvése, hogy az embereket bizonyos pszichológiai jellemzőik alapján típusokba soroljuk. Valójában mindenkinek megvannak a saját, hétköznapi elméletei, melyek segítségével az emberek viselkedését értelmezi, és eligazodik a társadalomban. Ezek sokszor sztereotip, nemegyszer diszkriminatív és elhamarkodottan általánosító, sőt akár károsnak mondható nézetek.
Az elmélet négy alapvető törésvonalat, dimenziót tart fontosnak az emberek információfeldolgozással és döntéshozással kapcsolatos viselkedésében (ld. a táblázatot), azaz négy jellemző tulajdonság mentén csoportosítja a MBTI-személyiségtesztet kitöltő embereket. Alaptípusnak a BM-elméleten belül eme tulajdonságok szélsőségeit nevezzük. A Meyers-Briggs-típus fogalma legegyszerűbben pedig mint egy (rendezett) betűnégyes adható meg: ti. hogy az adott személy a teszt alapján a négy karakterisztikus tulajdonság melyik szélsőségébe tartozik inkább. (Az MBTI-ról a wikipedia ide vonatkozó cikke itt található.)
Az MBTI stigmatizáló hatása legfőképpen a szélsőségek azonosításából fakad. Abban az esetben, ha valaki magára ismer egy-egy preferencia kapcsán, és a preferencia pár másik oldalát nem érzékeli önmagán, könnyen azt hiheti, hogy az nincs (és nem is lesz). Pedig a valóság éppen az, hogy ezek a párok mindig együtt járnak, csak más-más szituációkban hívódnak elő.
