Szendrő Szupi J.“Mikor beszélhetünk teljesítmény-egyensúlyról, amikor minden a feje tetején áll?” – kérdezte tőlem egy kliensem. “Keresem a helyem, a szerepem a munkában, otthon és úgy általában mindenhol.” Amikor iránymutató vezetőnek kellene lennie, jellemzően utasítgató tábornok. Ha gyors döntéshozónak kellene lennie, akkor bizonytalankodó alkalmazott. A támogató felettes helyett bratyizó haverként viselkedik! Ennek eredményeként a munkatársak és a közvetlen környezet teljes bizonytalanságba került vele kapcsolatban. De mik ezek a szerepek, miért fontos foglalkozni velük?
Ha beszélhetünk arról, hogy a munkaéletünknek van pszichés higiénéje, akkor ennek a szerepeink “tisztántartása” legalább annyira fontos, mint a fizikális higiénénk is. Ennek megvalósításához kapcsolatba kell kerülnünk a szerepek jelentésével és hogy mikor működnek jól vagy rosszul.
A munkateljesítmény befolyásolásában jelentős zavarokat teremt, hogy a szerepeink egyáltalán nem, vagy csak homályosan látszanak. A köztük való átfedések határai nem elég kontúrosak és a társas kapcsolatok szintjén nagyon keveseknek adatik meg a szereptudatosság működtetésének képessége. Pedig mindez tanulható és gyakorlással remekül beépíthető a mindennapjainkba úgy, hogy a fenti egyensúlyi helyzet előállhasson.
A szerepek kialakulása
Gordon Willard Allport amerikai pszichológus egyike volt azoknak az első pszichológusoknak, akiknek tanulmányai a személyiségre összpontosítottak. Gyakran hivatkoznak rá, mint a személyiségpszichológia egyik alapító alakjára, akinek szerepelmélete jelentős mértékben befolyásolta a pszichológiatudományt.
Allport szerint a szerep a szociális életben való részvétel egyik strukturált formája. Egyszerűbben megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a szerep nem más, mint mindaz, amit a társadalom egy adott csoportpozíciót elfoglaló személytől elvár. Ennek megfelelően a szerepeket egyfajta funkcionális kategóriaként kezeli, és ennek megfelelően azonosíthatóvá tette a hozzájuk kapcsolódó feladatelvárásokat is.
Teljesen ismert hogy az apáktól elvárják hogy reggelente menjenek el dolgozni, biztosítsák a család megélhetésének feltételeit, tartsák kordában a gyerekeket, játszanak velük, illetve (valamilyen módon) támogassák az anyát. Az anyák szerepére vonatkozóan megint csak (társadalmilag) előírt kötelességek és feladatok sokasága vonatkozik, amikhez természetes módon kapcsolódnak gondolatok és érzések, és talán néhány (a családon belüli) előjog is. A gyerekek részvételének szerepéről eltúlozva beszélhetünk úgy, mint ami az engedelmességből áll, amelyhez a játék előjoga, valamint az az előny társul, hogy gondozásban részesülnek.
A legidősebb gyermektől például elvárják, hogy segítsen gondozni a kisebbeket, és segédkezzen a házimunkában. A fiúk már korán magukra veszik a nemüknek megfelelő szerepeket, hiszen azt várják tőlük hogy fiús dolgokat vigyenek véghez (pl.: védjék meg magukat ha az iskolában valamelyik osztálytársuk bántja). A lányoktól elvárják, hogy tanulják meg a háztartás praktikáit, hogy legyenek szelídebbek, tartózkodóbbak mint fiú testvéreik.
A szerepek mint egy torta szeletei
A fenti szerepek a családi rendszer jól megfogható, azonosítható szerepei, de ezzel messze nem teljes a szereprepertoár palettája. Ahhoz, hogy a szerepekről egy teljesebb képet kaphassunk, ki kell tekintenünk a családi rendszeren kívülre, és összesítenünk kell mindazokat a szerepeket, amiket a napi működésünk során (tudatosan vagy tudattalanul) használunk. Egy példával illusztrálva, így néz ki Ildikó (36) szereptortája:
Ez a szereptorta jól mutatja, hogy a szerepeink nem azonos mértékben és nem csak a felelősségeinkhez kötötten jelenhetnek meg. Egy adott személy szereprendszere minden esetben attól függ, hogy milyen helyzetekben kell megfelelnie a külső elvárásoknak.
Ha azt vizsgáljuk, hogy az adott egyén milyen módon cselekszik az adott helyzetben, könnyen meg tudjuk határozni azokat a szerepeket, amiket ott és akkor betölt. Azonban ahhoz, hogy a szerep jelentése teljesen világos legyen számunkra, meg kell különböztetnünk a szerep négy jelentését!
Egy személy azokból a szerepekből áll, amelyeket (cselekvése által) teljesít. (Gerth, H. – Mills, C. W.: Character and social structure)
A szerep négy jelentése
A négy jelentéséről Allport azt írja, hogy ezek mindegyike jogosult (vagyis igaz a szerepre), de igen gyakran összekeverik őket.
- Szerepelvárás: a szerepelvárások helye a szociális rendszerben van. Ezek azok, amelyeket a kultúra vagy a szubkultúra az anya, az apa, a tanuló vagy az orvos számára előír. Ezek építik fel a játékszabályokat és ezeket várja el (előbb vagy utóbb) egy társadalom legtöbb tagja bárkitől, aki a mindenkori szociális rendszerben az adott pozíciót betölti.
- Szerepfelfogás (értelmezés): egy apa, vagy egy tanár saját szerepéről alkotott képe a szerepelvárásoknak vagy megfelel, vagy sem. Nagyjából persze minden apa vagy tanár tudja, hogy mit várnak tőle mások, de fennmarad a kérdés, hogy Ő maga mit vár el önmagától. Mindenki a maga módján határozza meg a szerepét! Az egyik apa a szigort, a másik a következetességet tekinti inkább az apai szerep meghatározó elemének, az egyik tanár a nevelést, a másik az oktatást tekintheti a tanári szerep fontos eszközének.
- Szerepelfogadás (azonosulás): néha szeretjük a szerepeinket (akár mások elvárásai, akár saját felfogásunk összefüggésében értelmezve), máskor közömbösen vesszük tudomásul a létezésüket. Vannak, akik kifejezetten rossz emlékekkel tekintenek életük azon szakaszára, amikor ezeket a szerepeket működtették. Az egyik nő boldogan vállalja az anya szerepet, egy másik kifejezetten nem. Olyanok is vannak, akik szerepeikről alkotott saját felfogásukat kedvelik, azonban visszautasítják azokat az elvárásokat amiket mások állítanak velük szembe.
- Szerepteljesítmény: az, hogy a szerepvállalásából az egyén ténylegesen mennyit hoz ki, az összes felsorolt feltételen egyszerre múlik. Lelkes lesz-e, vagy csak langyos próbálkozásnak tekinti a helyzetet, együttműködő és szorgalmas lesz-e, vagy ellenálló és ellenséges … Szerepteljesítményük tekintetében jelentős különbség van az anyák, a tanulók, a vezérigazgatók vagy a kereskedők között, az elvárások ugyanakkor azonosak, előírt jellegűek. A különféle felfogásokból, az elfogadás más-más mértékéből, valamint a személyiség valamennyi aktuális sajátosságából és vonásából viszont olyan változékonyság áll elő, amely nagymértékben módosíthatja a végleges szerepteljesítményt.
A szerep fejlődése
A négy jelentés rendszere a személyiség alakulásában az alábbi ábrában összefoglalva jól mutatja, hogy a szerepfejlődés tudatos alakítása hogyan építi a teljesítmény alakulását.
Az ábra azt sugallja – mondja Allport – hogy a szerepeket kétféle értelemben is a szociális rendszerhez (és nem a személyiséghez) tartozóként kezeljük. Az elvárás csupán külső modellként, ingerként szolgál, amelyet a személy újraértelmezhet, elfogadhat vagy visszautasíthat. A teljesítmény ismét a személyiség rendszere és a szociális rendszer közti metszéspont.
A teljesítményt a személy hozza létre, az azonban közvetlenül hat vissza a szociális rendszerre, ezért ennek a külső rendszernek a részeként kell hogy értékeljük. A szerepfogalom két másik jelentése azonban a személyiség belső területéhez tartozik. Az a mód, ahogyan az egyén a maga számára a maga szerepeit meghatározza, valamint az a választás, hogy elfogadja-e (saját magához tartozónak ismeri-e el) vagy csupán hanyag, elégtelen formában teljesíti, szubjektív kérdés.
Élete során az egyén egymás után vagy egyidejűleg számos különböző szerepet tölt be. Szociális személyiségét mindazoknak a szociális szerepeknek a szintézise alkotja, amelyeket születése és halála között valaha is betöltött. (Znaniecki, F.: The social role of the man of knowledge)
Mindazok, akik a szerepeiket a társadalom elvárásaival azonos módon fogják fel, jellemzően örömmel veszik magukra ezeket a szerepeket. Azok viszont, akik szélsőséges módon fogalmazzák újra a szerepeiket vagy megvetik azokat: leginkább lázadók. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki aki a szerepeivel elégedett és azonosul az konzervatív lenne. Vagy azt, hogy mindenki lázadó, aki a szerepeit újrafogalmazza. Csupán érdemes figyelni arra, hogy a szerepekkel való azonosulás milyen elégedettséggel és milyen indulatokkal kapcsolódik össze.
A teljesítmény-egyensúly kialakítása
Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kimondjuk: a teljesítmény-egyensúly kialakításában a tiszta szerepek dobogós helyen állnak. Az egyes szerepek közötti különbségek sikeres működtetése legnagyobb részt azon múlik, hogy az adott egyén képes-e a szerepelvárások azonosítására. Az helyzetnek megfelelő szerepek működtetése persze nagyban függ a helyzet tudatosításától is. Nézzük a példát: az a munkahelyi vezető akinek szerepe szerint iránymutatónak és bevonónak kellene lennie, nem működtetheti a szigorúan megrovó apa szerepét, mert az nem oda illő! Amikor a munkatársak arról mesélnek, hogy a teljesítményértékelés során úgy érezték magukat mint a megszidott óvodások, akkor ez erős jelzés a szerepek zavarára.
Vagyis, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ha a munkatárs megszidott óvodásnak érezte magát, akkor az értékelést megvalósító vezető a megszidó óvónéni szerepében működött. Feltételezem nem szándékosan, sokkal inkább azért, mert a saját szereptudatossága még sehol sincs. Aztán amikor egy egész kiscsoportost talál maga körül, azon veszi észre magát, hogy nem bír a rakoncátlan sereggel.
Hogyan van ez a munkateljesítményben?
A szerepek munkateljesítményre gyakorolt hatását leginkább abban lehet azonosítani, hogy az adott munkatárs tisztában van-e munkahelyi szerepeivel, és azok eredményelvárásaival. A két tényező ilyen módon történő összekapcsolása jelentős tudatosító erő ahhoz, hogy azt működtetni lehessen.
Óriási tévhit, hogy a munkahelyi szerepek azonosak a munkakörrel! Én még soha nem találkoztam a “Lojális munkatárs” munkaköri leírásával, ugyanakkor ez az egyik leggyakrabban megfogalmazott munkáltatói igény a foglalkoztatottakkal szemben …
Sokszor találkozom azzal, hogy a szerepek alatt vezetési stílust, vagy a vezetettekhez kapcsolódó viszonyt értenek az érintettek. Ezek egy része akár lehet valós szerep is, de ha a szerepelemzés kapcsán vizsgáljuk, a nagy részük fennakad a rostán.
A vezetői szerepekre vonatkozóan Mintzberg rendszere ad egyfajta iránymutatást, de ez inkább sematikus, mintsem a vezetőt a gyakorlati életben segítő modell. A modell arra ad választ, hogy a vezetőnek mi mindennel kell(ene) foglalkoznia ahhoz, hogy az általa vezetettek köre eredményre jusson. Így nem ad választ arra, hogy a vezetői szereppel kapcsolatban mik az adott szervezeten belül elvárt szerepteljesítmények.
Sajnos a helyzet a munkatársak szintjén sokkal rosszabb. A vezetői szinten hiányzó szerepteljesítmény jellemzőit nem lehet lefordítani a munkatársak szintjére. Ezért aztán maradnak a “jól bevált számszerűsített teljesítményelvárások”, amelyek világossá teszik hogy valaki elég jó-e az adott munkakörben, vagy sem. De ha csak a számok alapján történik értékelés, miért gond az, ha valaki kifejezi a nemtetszését, vagy antiszociális módon viselkedik?
Rendkívül érdekes az a jelenség, hogy a munkateljesítményt (csak) a számok alapján mérik, ugyanakkor a személyes hasznosságunkat (vagy haszontalanságunkat) a működtetett szerepeink alapján ítélik meg! Ezért a teljesítmény-egyensúly kialakításában és fenntartásában nem a teljesítőképesség növelése, hanem a szereptudatosság fejlesztése vezethet eredményre!
Ennek köszönhető, hogy a jól teljesítő munkatársak, egy idő után nem kívánatos személlyé válnak. Így olyan nyomást helyeznek rájuk, hogy annak teljesítése egy idő után már lehetetlen. Ugyanakkor a gyengén teljesítő, de készségesen egyetértő munkatársak relatíve biztonságban érezhetik magukat egy a szerepeivel hadilábon álló vezető mellett.
—
Felhasznált irodalom:
- G.W. Allport: A személyiség alakulása (1980, Gondolat)
