Szendrő Szupi J.A perfekcionisták legnagyobb ellenségére: a kudarc, amikor valami nem sikerül! Áldozzunk egy kis időt most rá! A hangzatos motiváló mondatok és idézetek a közösségi média felületein mára a mindennapok részévé váltak! A “Gyűrd le a félelmeidet, a kudarc nem alternatíva!” vagy a “Csak azok lehetnek sikeresek akik bátran lépnek az ismeretlenbe!” típusú üzenetek tömegei árasztják el a képernyőket. Az érintettek pedig kitartó bizakodással várják, hogy ez a pozitív üzenet megváltoztatja majd a mindennapokat. Rossz hírem van: ez így nem működik! Különösen úgy nem, ha azt várod ettől, hogy egyszer csak ez lesz a mindennapi valóság …
Belegondoltál már abba, hogy mi történik olyankor, amikor egy nehezen megszervezett napodat egyszer csak egy seggfej keresztülhúzza? Vagy ha az intergalaktikus erők éppen úgy tartják, hogy a te eddigi legeslegjobb ötleted mégsem tetszik nekik? Vajon gondoltál valaha arra, hogy mi történik akkor, amikor nem sikerül elérni a kitűzött célodat? Van egy jó hírem! A kudarc nem az ellenséged, hanem az egyik legjobb barátod!
Amit otthonról hozol
Jelentős felelősség van abban, hogy a kudarc megítélését gyermekkorban hogyan tanuljuk. Ha az építőkockákból készült torony ledőlt, és apád újraépítette helyetted, valószínűleg ismered azt az érzést, hogy “bakker ezt sem tudom megcsinálni” … A kudarc megítélése elég szubjektív. A kitűzött cél, a hozzá kapcsolódó erőfeszítés, és a célok eléréséhez szükséges kompetenciák kémiája fogja meghatározni azt, hogy mennyire leszel eredményes. Ha ma nem sikerült, érdemes végiggondolnod azt, hogy holnap hogyan fogod másként újra megpróbálni.
Nem hibáztam. Egyszerűen csak találtam 10.000 utat, ahogy nem működik.
(Thomas Edison)
A hibák és a kudarcok is nyújtanak a számunkra remek egyértelműségeket. Kezdetben, amikor úgy ítéljük meg hogy valami nem működik, hajlamossá válhatunk arra hogy duzzogva félretoljuk és kieszelhetjük, hogy miként tudjuk véglegesen és visszavonhatatlanul elcseszni. Aztán amikor ez a füst végre elszáll az agyunkról, és újra tudunk a céljainkra fókuszálni, össze tudjuk vetni a mellette és ellene szóló tapasztalatainkat, hogy tisztább képet kaphassunk. Ez lehetővé teszi a számunkra, hogy rálássunk, nem az egész rossz, hanem annak valamely része, amit így már megváltoztathatunk. (Egy másik posztban írtam erről, érdemes elolvasni!)
Kudarckerülő vagy?
Ne tedd! A kudarcok tulajdonképpen a tanulásunk egyes lépcsőfokai. Biztosan járni ezeken a lépcsőkön akkor tudunk, ha kalkulálunk azzal, hogy néhány lépcsőnél meg kell állnunk, vissza kell néznünk, és újragondolnunk azt amit addig tudtunk. A kudarc azért van, hogy tanítson arra amit még nem tudsz eléggé, és nem azért, hogy a szobádban gubbasztva utáld magadat!
Számtalan módon el tudod érni, hogy a kudarc, vagy a hiba bekopogtasson az ajtódon, de ennél sokkal kevesebb módja létezik annak, hogy eleve kizárd.
A kudarc nem egy opció! (Gene Kranz – Apollo 13)
Vannak helyzetek, amikor ez a mondat (is) megállja a helyét. Ilyen volt az Apollo 13 küldetése is. Ezért a fenti idézet történelmi szempontból valóban fontos, ezzel szemben Astro Teller (az X, korábban Google X) vezetője egy olyan világba enged betekintést, ahol a kudarc szerves része a mindennapoknak, sőt az esetek nagy részében ők maguk dolgoznak azon, hogy a saját projektjeiket elkaszálják …
De elárulok egy titkot. A moonshot factory rendetlen hely. De a rendetlenség elkerülése helyett nem teszünk úgy, mintha nem lenne: megpróbáltunk erőt meríteni belőle. Időnk nagy részét a dolgok szétszedésével töltjük, és próbáljuk bizonyítani, hogy tévedtünk. Ebben áll a titok. Először a probléma legnehezebb részeinek esünk neki. Izgalomba jövünk és fölbátorodunk: “Na! Ma hogy fogjuk kivégezni a projektünket?”
Persze nagyon is furcsán hangzik, ha valaki a kudarcért kap elismerést, ugyanakkor ez a tapasztalat fogja megerősíteni abban, hogy szükséges (és elfogadott) döntés az, ha a kétségtelen bizonyítékok ismeretében ügyeket, projekteket lezárunk és nem viszünk tovább. Lezárjuk, megünnepeljük, pont.
Ettől nem kell megélnie sem szégyent, sem gyengeséget azért senkinek, mert egy elképzelés nem jutott el a megvalósulásig. Születik helyette egy belátás (Edisonhoz hasonlóan), ami tovább növeli az önbizalmat abban, hogy megtalálta az egyik nem járható utat.
